Elsőre bizarrnak hangozhat ez a két alapanyag együtt, de tudjuk, a szerelemben nincsenek határok. Ebből a tézisből kiindulva szövődött meg a szegfűszeg és a levegőn érlelt sonka meseszép kapcsolata is. Persze néhány segítőre azért még szüksége volt, mint például a cukkinire és a tésztára.
És, hogy mi lett ebből a szerelemből, azt itt olvashatjátok:
Történt egyszer, hogy a cukkini fél centiméteres karikákra esett szét. Mert, mint “köztudott”, a cukkinik élte sem stresszmentes! Nem elég, hogy karikákra tagolódott, de a karikák szabályos 4 negyedre osztódtak és így alkottak egy nagy kupacot a vágódeszkán.
Ekkor megjelent a szigorúan levegőn érlelt és nem füstölt sonka a porondon. Meghajolt – ezzel köszöntve a résztvevőket – majd hagyta magát 2-3 centiméteres kockákra szelni a cukkini mellé. Így összedarabolva úgy tűnt, hogy a cukkini és a sonka jó párost alkotnának, mindaddig, amíg meg nem jelent a egész szemes szegfűszeg a maga illatozó, fenséges mivoltában. A sonka nem tudta levenni a szemét a szegfűszegről. Elvarázsolta a szépsége, a barna bőre és a mennyei illatfelhő, ami áradt belőle. Rákacsintott. A szegfűszeg kissé belepirult a helyzetbe, de tetszett neki a sonka közeledése és mire feleszmélhettek volna, már együtt hemperegtek a serpenyőben közepes nagyon lángon égve. A forróság átjárta a testüket, lelküket és ízeik eggyé forrtak. Mikor a sonka kissé belepirult a nászba, színre lépett a darabjai hullott cukkini és visszarázta a szerelmeseket a való világba. A fakanál rátett még egy lapáttal és addig kavargatta a résztvevőket, míg teljesen el nem vegyültek egymással. Az egész darabos szegfűszeg ekkor felkiáltott és segítségül hívta őrölt társait a nagy közös tánchoz. Csak annyi őrölt szegfűszeg szállt be a táncba, ami a cukkini hadat be nem barnította. Ekkor a tűz visszavett lángjából és lassú fokozaton fedő alatt érlelte a gondolatokat.
Mindeközben a tészta puhára főtt és szépen türelmesen várta a sorát egy mély tálban.
A serpenyő közel 20 percnyi gondolkodási időt adott a szegfűszegnek, a cukkininek és a sonkának. Ennyi idő elég is volt nekik, hogy harmóniába kerüljenek egymással és nyitottak legyenek a megfőtt tésztát is befogadni.
A tészta örömmel vette az invitálást és az utolsó kavarások közepette közös erővel megalkották a “Leia Pasta”-t, azaz a szegfűszeges, cukkinis, sonkás tésztát.
A klasszikus receptet ITT olvashatjátok!
Konyhatündér
